NYOLC

Ez biztos csak álom. Vagy rémálom. Wedge lassan kinyitotta a bal szemét, és várt, amíg megszokja a sötétséget. Először semmi szokatlant nem vett észre a kivilágítatlan szobában, de aztán megpillantotta a sötétben felsejlő két apró fénypontot. Valaminek vagy valakinek a nyilvánvaló jelenléte arra ösztönözte álomtól ittas agyát, hogy tovább lépjen az öntudat állapota felé, de amíg másodízben is meg nem hallotta a hangot, nem fogadta el, hogy mindez nem egy rémálomban esik meg vele.

- Jó reggelt, uram, örülök, hogy ismét látom.

Wedge a hátára fordult, és kinyitotta mindkét szemét.

- Emtri?

- Milyen kedves öntől, hogy még emlékszik rám, paran... akarom mondani, Wedge gazda. - A fekete, virágcserépfejű 3PO droid széttárt karokkal állt az ágy mellett. - Látom, még nem pihente ki az utazás fáradalmait, és megfordult a fejemben a gondolat, hogy hagyom tovább aludni, de hát elérkezett az az időpont, amikorra az ébresztést kérte.

Wedge felnyögött. Nem sokkal azután, hogy Corran, Mirax és Gavin elhagyták a Tatuint, Winter felfedezett egy X-szárnyúakkal és alkatrészekkel teli raktárt a Rishin. Az osztag pénzéből bérelt egy módosított koréliai YT-1300as könnyű teherhajót, az Eclipse Ridert, és Ooryllal útnak indult, hogy ellenőrizze a hírt. A Coruscant elhagyása simán ment, de a rendszerbe lépve problémáik támadtak. Leszálláskor az egyik repulzorlift tekercse leszakadt. Amíg Ooryl nekilátott a javításnak, Wedge a nyakába szedte a kikötőt, hogy végigjárja a h'kigek már-már vallásosan bonyolult jogi útvesztőjét, amit szerinte csak azért hoztak létre, hogy tilthassanak és korlátozhassanak mindent, ami az élet megkönnyítését szolgálja.

Megtalálta a raktárt az X-szárnyú alkatrészekkel együtt. Becslése szerint a roncsokból két vadászgépet tudnának összeszerelni, ami nem kevés, de jóval kevesebb annál, amit remélt. A repulzorliftre szóló tilalom megnehezítette a berakodást, így a tervezettnél huszonnégy órával később tudták elhagyni a bolygót.

Mire a Yag'Dhulhoz értek, Wedge már négy napja volt talpon, és igen kimerültnek érezte magát. Leparkolta a teherhajót, és megkért valakit, hogy mutassa meg a szálláshelyét. Azt hiszem, mégsem lesz elég a tervezett huszonnégy óra alvás, mert már hallucinálok, és egy olyan droid hangját hallom, amelyiknek most a Coruscanton kellene lennie.

Megdörzsölte a szemét, és megint kinyitotta. Emtri még mindig ott állt előtte.

- Mi folyik itt? Cracken tábornok küldött, hogy tartsd rajtam a szemed?

- Tekintettel arra, hogy nincs szemem, a válasz persze, nem. - A droid feje jobb felé billent. - Nem emlékszem, hogy volna a korábbi tulajdonosomtól érvényben olyan parancs, amit még nem hajtottam volna végre.

- Korábbi tulajdonos? - Corran érezte ugyan, hogy fokról fokra visszanyeri az öntudatát, de ettől hirtelen kijózanodott, sőt még aggódni is kezdett. Valaki rossz tréfát űz velem. - Hívd ide Tychót!

Tycho megköszörülte a torkát, és Wedge megfordulva látta, hogy a másodtiszt az ajtófélfának támaszkodva várakozik.

- Tekintettel az ismeretlen környezetre, gondoltam, nem árt, ha ismerős arc látványára ébredsz.

- Rendben van. - Wedge résre csukta a szemét. - Ha jól emlékszem, nem azért vettelek vissza, hogy megismételd valamelyik korábbi trükködet... mint az a post mortem üzenet, amit Corrantól küldött veled a Borleiastól. Jó lesz, ha vigyázol magadra!

- Mert különben? Azt hiszed, tudsz nagyobb bajt okozni nekem, mint az a tárgyalás meg a birodalmi börtön volt? - Tycho provokálón előrenyújtotta az állát, de nem állta meg nevetés nélkül. - Próbáld csak meg, Antilles, amikor csak kedved tartja!

Wedge megrázta a fejét.

- Egyszerre csak egy reménytelen csatába kezdek. Van itt valahol kávé?

- Olyan erős és forró, hogy szétmarja az acélüveget is - bólintott Tycho.

- Óriási. - Wedge kiszállt az ágyból, és belebújt a köntösbe, amit Emtri tartott elébe. A derekán megkötötte az övet, és Tycho nyomában átment a szomszédos helyiségbe. A bútorzat stílusban, színben is változatos volt, de minden fémcsövekből és könnyű szövésű, de erős vászonhuzatból állt. A kisebb tömeg és kisebb súly kisebb szállítási költséget igényel, és a gravitációs állomás energiahálózatát sem terheli meg.

Wedge belevetette magát az alacsony asztal mellett álló székbe, és két kézzel szorongatni kezdte a gőzölgő kávéscsészét. Hagyta, hogy a gőz simogassa az arcát. Élvezte az ízét, és érezte a melegét, amint szétáradt a belsejében. Az agyára telepedett köd lassan foszladozni kezdett.

- Szóval, hogy kerül ide Emtri?

Tycho titokzatosan elmosolyodott.

- Politika.

Wedge a kávét szopogatta.

- Oké, vázold fel a lényeget, mert ebből nem sokat értek.

- Kissé fura történet lesz, de nem tehetek róla - Tycho előrehajolt a széken. - Mielőtt a Yavin 4-nél elfogták, Jan Dodonna megtervezte az A-szárnyút. A Szövetség gyártani kezdte, és a Lázadók később rendszerbe állították. A legtöbb A-szárnyút olyan helyen építették, ahol nem volt sok gyár, legfeljebb magánkézben lévő műhelyek. Mindenütt ugyanazon tervek alapján dolgoztak, de a beszerezhető alapanyagból dolgoztak. Azon a gépen, amit én repültem, például fijisifából készült elemek is voltak. Szerintem a Karduinon készülhetett.

- Emlékszem, folyton meg kellett erősíteni, mert szivárgott.

- Úgy van. Nos, Incom és Koensayer attól tartott, hogy az A- és B-szárnyúak kiszorítják az X- és Y-szárnyúakat, ezért az Ideiglenes Tanácshoz meg a Fegyveres Erőkhöz fordultak, és új szerződést akartak kötni. Incom abban bízott, hogy a szerződést az X-szárnyúakra fogjuk meghosszabbítani, de csalódott, mert elutasítottuk. Koensayer elhíresztelte, hogy azért, mert már nem bízunk meg az X-szárnyúakban... Incom erre stílust váltott, és azt mondta, új terveken dolgozik, amik a Zsiványkommandót szinte művészi szintre emelhetik. Amit felajánlott, nem volt más, mint egy A-szárnyú, amin csak annyi módosítást hajtott végre, hogy az elülső lézerágyúkat elforgathatóvá tette.

- Nem rossz, de még mindig nem tudom, Emtri hogyan kerül ide?

- El fogok jutni oda is, és meglátod, nem fogod bánni a kis kitérőt. - Tycho összekulcsolta a kezét. - Valaki a hadseregnél... talán éppen Cracken tábornok, de az is lehet, hogy maga Ackbar admirális, úgy döntött, hogy elfogadja Incom javaslatát. Átvizsgálták a Zsiványkommandó után megmaradt felszerelést, és pótalkatrésznek nyilvánították, majd kiselejtezték az egészet. Winter mindenkinél gyorsabban szerzett tudomást erről, így időben lecsaphattunk a készletre. Megszereztük Emtrit és az asztromechanikus droidjainkat.

- Kiselejtezték? A felszerelésünket eladták alkatrésznek?

- Pótalkatrésznek, igen.

- Miket például?

- A PL-1-eseket.

- PL-1-eseket? Sosem hallottam róluk.

Tycho a fejét rázta.

- Ez a pilóták sorsa.

Wedge azon nyomban hahotázni kezdett. Valaki a Coruscanton elhatározta, hogy a segítségünkre siet, vagy éppen sietteti a végzetünket. Remélem, az elsőről van szó.

- Emtrit egyszerűen árverésre bocsátották?

- Egy kicsit sokba került, de szerintem megérte. - Tycho halkan a markába köhintett. - Zraii és az emberei is lemondtak, és utánunk jöttek. Van egy egész osztagunk, ami a magatokkal hozott alkatrészekkel nagyon sokáig üzemképes állapotban tartható.

- Nagyszerű. És hogy néz ki az állomás?

- Nem rossz. - Tycho a hálószoba felé intett. - Adok fél órát, hogy kitakaríts, azután körbevezetlek. Nem egy Halálcsillag, de a célnak megfelel.

Szürke űrruhájában Wedge követte Tychót végig az űrállomáson. Szűk volt a ruha, de ez is luxusnak számított egy olyan állomáson, ahol a hely és a súly nagy érték. A fürdőhelyiség közös volt, ahogyan az étkező is. Voltak ugyan kisebb külön étkezők, de az ételt csak a központi helyiségben lehetett megkapni, onnan kellett elszállítani a féltucatnyi kis ebédlőbe. Ezek a helyiségek egyben mosodaként és edzőteremként is szolgáltak.

Tycho egészen az állomás középpontjáig vezette Wedge-et. Ott megnyomott egy gombot a falon.

- Itt van kilenc turbólift, hat személy-, három pedig teherszállításra.

Wedge kinyújtotta a kezét, és megtapogatta a szürke duraplaszt mennyezetet.

- Minden olyan kicsi. Óriásnak érzem magam.

- Nagyon szűkös itt a hely. Szerintem azért építették ilyenre, hogy megnehezítsék a rohamosztagosok dolgát. - A turbólift megállt, és Tycho kipréselte magát az ajtón. - Huszonöt lakószint van a dokk felett és ugyanennyi alatta. Emtri már dolgozik az elhelyezésen. A dokk alatti tíz emeletet fogja átalakítani a csapat számára.

- Sokkal jobban örülnék, ha csak a mi embereink maradnának az állomáson. Ysanne Isard előbb-utóbb a nyomunkra fog akadni.

- Egyetértek, Wedge, de ha elküldjük az embereket, tőlük sokkal hamarabb megtudja, hol vagyunk. Azzal, hogy megtámadtuk az állomását, azzal, hogy Zsinj evakuálta az embereit, itt csak elhanyagolható maradvánnyal számolhat. De ha elküldjük innen az ittmaradtakat, azzal kötelezettségen felüli jelentéstételre ösztönözzük őket... És ha eszembe jut az az étel, amit a Hothon a tauntaun húsából akartál készíteni... - Tycho összeborzadt.

- Tudják, hogy itt veszéllyel kell számolniuk?

- Szerintem azt hiszik, Zsinj után Isard csak jobb lehet. Beszéltem az itteni munkaadókkal, ők azt mondják, számítanak a problémákra. Nyilván azt hiszik, hogy velünk itt biztonságban lehetnek, mert a galaxis söpredéke a felszabadulást követően nem örökké fog rajzani az űrben.

- Igen, de a tartalékaik kimerülnek, és akkor problémát fognak okozni.

A turbólift megállt a dokkok szintjén. A magas acélüveg ablakokon át Wedge-nek pompás kilátása nyílt a Yag'Dhulra. A bolygó kicsi volt, de annál látványosabb. Három hold keringett körülötte, mégpedig a szeszélyes árapályhatásoknak köszönhetően a bolygó forgásával ellentétes irányban. Az atmoszféra hevesen kavargott, állandó viharok hajszolták a szürke felhőket, melyek között a villámok fényénél még az űrállomásról is látni lehetett a felszín vörös kőzetét.

- Nehéz elhinni, hogy ebben a pokolban ki tudott alakulni az élet. - Wedge karba fonta a kezét, és megborzongott. - Nem csoda, hogy a givineknek exocsontvázuk van és a vákuumban élnek.

- Szerencse, hogy egyáltalán létezni tudnak. Az egyik támadásunk alkalmával az állomás léket kapott, és givineket kértek meg a javításra. Most minden rendben van egy kivétellel: az állomásmester meghalt egy inspekciós körút alkalmával.

Wedge összevonta a szemöldökét, és emlékezetébe idézte az öreg twi'lek ábrázatát, aki legalább olyan nyájas ember volt, mint amilyen kegyetlen Darth Vader.

- Valsil Torrnak hívták, ugye?

- Azt hiszem, igen. Rá akarta beszélni az egyik givin munkavezetőt, hogy fizessen neki kenőpénzt. Megbeszélték, hogy megtárgyalják az ügyet, és amikor a givin Torr irodájába ment, megtörtént a baleset: elszökött a levegő. A vákuum kiszívta a twi'leket, de a givin túlélte, és megjavította a léket.

- Tehát most nincs feje az állomásnak?

- A kereskedők létrehoztak egy Gazdasági Irodát, és a dolgok látszólag rendben mennek, legalábbis szerintük. Ki kell valakit neveznünk, aki felügyel rájuk, de pillanatnyilag nem tudok jelöltet. - Tycho széttárta a karját. - Ez itt a fő dokkolókészség, ami önmagában tíz szintet foglal el. A középső hat az átrakó és raktár szerepét tölti be. Mindkét szélső párban a szálláshelyek vannak, meg üzletek, kávézók... egy kis menedék, az otthon illúziója az erre tévedt hajósoknak. A kávézóban valójában azt szolgálják fel, amit mi meghagyunk, de minél kevesebb a világítás, annál magasabbak az árak.

- Tudod, a maga helyén a tauntaun húsa is ízletes lehet.

- Hát persze, elhiszem, ha akarod, Wedge. - Tycho az űrbe kinyúló háromszögletű dokkoló platformra mutatott. - A hajók ott dokkolnak, kirakják, vagy kicserélik az árut, majd mennek az útjukra. Ha a legénység tovább akar időzni, akkor orbitális pályára állítják a hajót, és az állomás siklójával közlekednek. A hangár egyébként is kicsi, de most nagy részét elfoglaltuk. A javításokra azonban maradt elég hely.

- Elég jól néz ki. - Wedge figyelte, amint egy apró jacht közelít az állomás felé. Karcsú vonalai, lefelé görbülő szárnyai egy koréliai halra emlékeztették. - úgy látom, megjött a Pulsar Skate. Hallottál felőlük valamit?

- Nem, de volt egy drága, relézett adásuk Huff Darklighter számlájára, abból úgy gondolom, nem volt gondjuk.

- Jól van. - Wedge a liftre mutatott. - Menjünk le, üdvözöljük őket, és nézzük meg, mit vettek a pénzünkért.